Oliver Miller

Néhány tével ezelőtt egy kopott példányt a Summa Theologiae-ból tartottam az egyik kezemben, a másikban pedig egy félig kész táblázatot az olvasmányjegyzeteimmel — ez a kép nagyjából összefoglalja, hogyan dolgozom. Egyrészt szeretnék csendben ülni egy bonyolult érveléssel, amíg meg nem értem; másrészt viszont szeretném feltérképezni, hogyan kapcsolódik az az érvelés ötven másik gondolathoz, szöveghez és évszázadok óta írt kommentárokhoz. Mindkét ösztön megjelenik mindenben, amit itt írok.

Író, elemző, alkalmi nyomozó

Vonzzanak azok a pillanatok, amikor a középkori gondolkodásmód összeér a modern kérdésekkel – például hogy Aquinói Szent Tamás ok-okozati összefüggésről alkotott megkülönböztetése ma is felkavarja a vitákat, vagy hogy miért bukkan fel egy látszólag száraz természetjogi kérdés újra és újra váratlan helyeken. Akkor érzem magam a leghasznosabbnak, amikor egy gondolatot több szempontból is megvizsgálok, majd egyszerűen elmagyarázom.

Mi alakítja az írásomat

A szövegek alapos olvasása, újraolvasása és a szöveggel való (néha hangos) vitatkozás biztosítja, hogy magyarázataim saját gondolatokon alapuljanak, ne pedig másoktól átvett elméleteken. Amikor egy fogalomról írok, általában már elég sokáig birkóztam vele ahhoz, hogy tudjam, hol rejlik a buktatója.

A forrás szövegekkel való alapos, türelmes foglalkozás
A klasszikus érvek és a kortárs viták közötti összehasonlítás
Egyszerű nyelvű összefoglalók az újoncok számára
Mélyebb elemzések azoknak az olvasóknak, akik tovább szeretnének merülni a témában

Ha ezek közül bármelyik felkelti a kíváncsiságodat, örömmel fogadlak a körömben – nyugodtan írj nekem a /contact oldalon.